Legendás koncepciók – Semleges csatamező (1. rész)

Hogyan lett egy lesajnált narancs lapból az újkori játékkörnyezet sarokköve?

Mező, ötlap, Bilincs-böri, Járj – a játékosok jelentős része még ki se vette az első lapokat, már fejben ezek ellen készül, ha megcéloz egy nem túl korlátozott formátumú versenyt. Napjaink már-már közhelyesen sokszínű metájában (az aktuálisan népszerű és játszott paklik összessége) persze bármit kaphatsz még a döntő közelében is, de a fenti négyes uralkodása végigkíséri a HKK történetét. Ebben a cikkben a kacskaringós életúttal bíró Semleges csatamező történetével fogunk megismerkedni.

2006. június 17-én “látott napvilágot” a letiltás non plus ultrája, amely másodikként nyújtott lehetőséget arra az Ősi rúna után, hogy az ellenfél szabálylapja ki se kerüljön az asztalra, és egészen 2011-ig az egyetlen megoldás volt, hogy az ellenfél követője ne működjön már a játék elejétől. Főleg az utóbbi volt unikális funkció, bár ugyanebben a kiegészítő jött ki a később 10. Alapkiadásban is újranyomott Nerub csendvarázs, ami bár széles körben elérhető volt (nem gyakori), azonban sose lett népszerű még side-lapként sem. Azonban szükség volt egyáltalán erre a funkcióra akkoriban, tomboltak talán a követős dekkek?

Ha tombolásról nem is beszélhetünk, bizonyos, ma már enyhén foszló szélű darabok népszerűek voltak, elsősorban azok, melyek meghaladták korukat erősségben. Igen, a Kragoru familiárisára gondolok, a 2000-es évek közepén önmagában is erős volt, de Bűvös erdőkkel (!) megtámogatva szintén sikeresen játszották. A Manafamiliáris szintén óriási előnyt adó, népszerű és Nemzeti Bajnokságokon favoritnak számító követő volt. De számítani lehetett Boszorkánykirályra (amely sokáig teljesen inkorrekt előnyt adott, majd nerfelték, de azért így is játszható maradt), Sötét manifesztációraA halhatatlanok nagymesterére – bár uralkodtak a kontroll és a kombó paklik, széles volt a narancs lapok kínálata.

A szabálylapokra rátérve, a Zarknod börtönében és az Ősi rúna volt a két “nagyvad”, egyik a másikat igyekezett elkapni illetve elkerülni. A fájdalom szépsége, A bőség zavara, a Lassan járj! és természetesen a már említett Bűvös erdő szintén rendszeres vendége volt a profi első asztaloknak, de a követőkhöz mérten sokkal kevesebb jelent meg 2006-ig, és azok jelentős része is használhatatlan kategória volt. A sokkal visszafogottabb kínálathoz viszonyítva a maihoz mérhető volt a narancs lapok népszerűsége. Azt se felejtsük el, hogy sokkal jobban dominált az önálló pakliépítés, kevesebb volt az elérhető és aktuális paklilista, a laponkénti beszerzés pedig szinte kizárólag a budapestiek és pár megyeszékhely szerepjátékboltjának/klubjának kiváltsága volt ekkor – meg persze a nagyobb mappákkal köröző cápákkal lehetett bizniszelni.

Nagyon érdekes, hogy a Semleges csatamező megjelenésekor elég vegyes fogadtatásra talált, a beszámolók alapján már a tesztversenyen is – ahol az AK125 alapján (24. oldal) senki sem játszott vele! A mini-metát viszont puszta jelenlétével befolyásolta, lévén elmaradtak az erősen narancs lapra építő koncepciók. Az illusztrátorként és játékosként (Nemzeti Bajnok, 2009) is nyomot hagyó Baross Ferenc egyenesen lehúzta a lapelemzésben:

Semleges csatamező (6): Brutális képesség, hatalmas hátrány. Valószínűnek tartom, hogy ez a lap nem lesz szereplője a versenyeknek.

A pakli építését nagyon meg kell fontolni, hisz számítanunk kell arra, hogy hét lapot kiműt az ellenfél. Koncepciózus pakliról szó se lehet, hisz akkor kiszedik a koncepció legfőbb elemeit. Marad a „good stuff” pakli, tehát minden tápot bele. Csak arra is figyelni kell, hogy legalább 12-15 nyerésünk, counterünk legyen a pakliban, hisz ha ezekből csak 10 körülit használunk, akkor számíthatunk arra, hogy valamelyik csoportból távozik hét lap. 3 counterrel meg ugye nem sokra megyünk… Érdemes lehet 60 vagy még több laposra összeállítani a decket, akkor már nem olyan zavaró a hét lap hiánya. (AK126, 2006. június)

A good stuff pakli viszont ekkoriban még inkább Ősi rúnával vagy Manafamiliárissal (vagy akár narancs lap nélkül), szigorúan 45-46 lappal állt fel, lenyesve minden szuboptimális lapot, amivel Mező esetében mindig is muszáj volt játszani – ha csak pár darabbal is. Nem könnyű feladat rekonstruálni a lap megjelenését követő időszakot, hiszen kizárólag a nehezen átlátható Beholder fórum, és a saját versenyeiről beszámoló Alanori Krónika újság lehet támpont. Azért a Versenybeszámolók topicot túrva így is lehet találni gyöngyszemeket, mint pl. Dárday Gergely (Gice) minibeszámolóját egy Abyss Klubos 2. helyről már augusztus végéről, a Nemzeti előtti héten (Versenybeszámolók, 1885. hsz.), talán az első komoly eredmény a paklival, lévén júliustól lehetett egyáltalán versenyen használni. Aki nem ismerné, az Abyss Klub egy aprócska, de népszerű budapesti helyszín és bolt volt a Keleti pályaudvar közelében, mérvadó, kb. Excelsior erősségű, de arányaiban nagyobb létszámot mutató versenyekkel. Vegyük azt is figyelembe, hogy ekkoriban egy népszerű koncepció elterjedése és kiteljesedése nem hetekben, hanem több hónapos távlatokban volt jellemző a fent említett információhiány miatt. A 2006-os Nemzetin még például nem volt faktor a lap, megemlítésre se kerül a vonatkozó évi beszámolóban (AK130).

Az egykori Abyss Klub hirdetése

Az első komoly eredményre ilyen távlatokban nézve viszont nem kellett sokat várni, 2006. decemberben kijön a Régmúlt kiegészítő, és a januári hagyományos verseny után napvilágot lát a Semleges csatamezős kontroll első széles körben ismert változata, az “alfa” paklilista, sőt, paklilisták. A volán mögött nem más ül, mint a már ezekben is időkben is bőven aktív és sikeres Dönczi Krisztián (AK134). Ez egyben a “rúdmező” debütálása is, D.K. 75 lapja egészen visszafogott a szintén legendás Huk László 106 lapból álló tornya mellett. A két említett a dobogó első és második helyére fut be, Csernus Gábor (a 2008-as Nemzeti Bajnok Csernus Dávid testvére) pedig az ötödik helyen szintén egy 94 lapos rudival tesz róla, hogy a 2007-es év a kezdetben lesajnált szabálylap abszolút dominanciájával induljon. Érdekes, hogy a versenyt követő napokban a fórum inkább szól szabálykérdésekről, mint arról, hogy az évnyitó top 5-ből három egy új koncepció, aminek az a rendkívül szimpatikus alapjátéka, hogy ellehetetleníti az ellenfélét.

Hogyan fordul át a 2010-es évekbe a mező sorsa? A második részben kiderül!

Hozzászólások