Legendás koncepciók – Semleges csatamező (2. rész)

A 2007-es évnél hagytuk hátra a Semleges csatamezőt, amely megjelenése után mindössze fél év tesztelgetés után hamar az élre tört, és elfoglalta pozícióját a HKK-ban, mint egy egyedi pakliépítési átgondoltságot igénylő kontroll pakli. Egyedi koncepció, amivel elsősorban a profi kategória legjobb játékosai játszanak magabiztosan, hiszen már a verseny kezdete előtt el lehet vele bukni, ha rosszul válogatjuk meg, mi kerül be a pakliba, mit teszünk a side-ban és mit hagyunk ki. A cikk második felében a konkrét összeállításra, az alapelvekre koncentrálunk majd pár kiemelkedő játékos írásain keresztül.

Manapság se könnyű összerakni egy jól működő mezőt, de ekkoriban (a járunk) rendkívül kevés olcsó beleszólás volt a lapkészletben, és ezekből még ki is vehet az ellenfél. Az alapvető kontroll játék lényege (tulajdonképpen minden gyűjtögetős kártyajátékban) a rendelkezésekre álló erőforrásokból a minél nagyobb előny felépítése, kulcslapjaink által. A 2007-es nyár közepi Beholderes hagyományos versenyen már nyoma se volt az élmezőnyben a mezőnek, szinte kizárólag olyan összeállítások kerültek a dobogóra, amiket nem érint igazán rosszul a letiltás – sima követős paklik, illetve Ősi rúna / Lépéselőny a meta. Ugyanakkor megjelenik a Bundás yeti, az abszolút inkorrekt nyerés megfelelője ebből az időszakból. Mivel a yeti rendkívül jól érzi magát a vastag pakliban, és a fekete is kifejezetten erős kontroll szín ekkoriban, a szerelem kölcsönös, a 2007-es Nemzetit azonban mégsem hódítja meg a páros. Ahogy később meglepő módon a 2008-as és 2009-es Nemzeti első napjai se a mezőről szólnak – a profik más mellett teszik le a voksukat.

Az Elözönlés kiegészítő (a Hálócsapda szabálylappal), a letilthatatlan Sokszínűség UR szabálylap megjelenése, a Bundás yeti tiltása aztán kicsit parkolópályára is teszi érzésem szerint a jó öreg rudat. A 2009-es Nemzeti krémje csupa olyan összeállítás, ami kifejezetten rossz párosítás a mező számára: az első nap nyertesei a frissen megjelent Molluszk, az ócskás és az ötlapos kontrollok. Úgy gondolom, a mező igazán sosem tudott a HKK történelmében dominálni, vagy ha igen, csak egyes versenyek, rövid időszakok erejéig, viszont állandó fenyegetésként ott maradt mindig az éppen legnépszerűbb dekkek mögött. A már említett Molluszk alapből is bombaerős követő, aztán 2010 második felében megkapja a Varázstárgyak Zénben a játszótársát a Nekrofun máglya képében, ami őrületes erőforráselőnyt ad a paklinak, szinte megoldhatatlanul – ha sikerül behúzni. Az “áldozós Molluszk” diadalmenete egy évig tart, aztán 2011 október közepétől tiltólistára kerül – újabb lehetőség adva a mezőnek, hogy Tier 1 paklivá váljon.

2009-ből érdemes megemlíteni Varannai Balázs legendás horda-mezőjét, amivel Beholderes versenyen tudott befutni a második helyre. Tudtommal ez minden idők legjobb helyezése profi kategóriában nem kontroll jellegű mezős összeállítástól. A pakli alap irányvonala az ekkori paklik átlagköltségéhez mérten olcsó lények és sebző nem lény lapok minél hamarabb kiszórása, amelyek elég nagy számban tartalmaznak nekront is a költségükben. Ez szerencsére egy mezőben sosem probléma. A kontroll verzióhoz képest ez minél hamarabb igyekszik terminálni a játékot, szinte minden lap vagy visszatermeli saját (lapot húzat, elhalálozásakor kárpótol minket), vagy manaköltség nélkül kirakható, vagy segít a játék lezárásában (Moa torpedóA pokol szeme). Kiemelném az alapból játszott Dobótőrt és Moa torpedót (!!!), illetve azt, hogy a pakli átlag gyakorisága valahol nem gyakori szinten mozog. Emlékeim szerint ez az összeállítás nagyon sokáig volt hivatkozási alap, amikor kezdőknek olcsópaklit kellett ajánlani a fórumon. Hol voltak még ekkor az Alfák…

2011-ben hozom az első konkrét leírást, az utolsó aktív HKK-s éveit futó (és már korábban említett) Baross Feri tollából. Ez a pakli már stílusában is hasonlít a mai mezőkhöz, és az átlagköltségében (a pakliban levő lapok VP-költségének átlaga) se áll olyan nagyon távol a maitól, noha lassan évtizedes távolságból olvassuk. A színek kék-sárga-piros-barna, ami teljesen érhető, ekkoriban ezek voltak az abszolút kontroll színek (a fehérrel karöltve), a fekete-lila a Molluszk, a világoszöld a bilincs alap színei voltak. A magasabb átlagköltségű lapok kapcsán ne felejtsük el, hogy szinte minden lap fix VP-ből jött – a zanszilánk költség még nem pörgette fel a játékot, egy jó VP-termelés létrejötte nagyon sokat számított. Feri koncepcióján látható, hogy a permanens erőforrást termelő lapok lapok létrejötte és megvédése kulcsfontosságú a kontroll-játékban, azonban a gyűjtőből is kijátszható vízió lapok beiktatásával már a sikeres kijátszás se fontos – a következő körben újból kijöhetnek, és adhatnak egy kis plusz előnyt, mint minden más lapunk, egy jó nagy hógolyóeffektus felé tartva. A még napjainkban is játszott Víziók vagy Zajos léptek (nem vízió, de az egyik legbosszantóbb gyűjtőjátékban használt lap) jó példa ezek időtállóságára.

Abonyi Attila pörgeti a mezőt a Dungeonben

2011 második feléből érkezik egy másik elemzés, Abonyi Attilának köszönhetően (Nemzeti Bajnok, 2013), aki Dungeonös versenygyőztes összeállítását elemzi ki lapról lapra – beleértve a végül kirostált lapokat is. Ez a Vigyázz!Autó (HKK Blog előd, frenetikus szlenggel és belsős poénokkal) hasábjain megjelent leírás szerintem nem csak nekem segített rengeteget ebben az időszakban összerakni egy jól működő paklit, mivel nem csupán a saját koncepciójába mélyed bele, hanem a sorok közötti szemléletmódot olvasva is tanulhatunk . Bonyi relatíve sok és jó gyngy-vel, kvázi UR-ek nélkül (ha a “tiszteletbeli” Transzformációt nem vesszük annak) rakta össze a bizonyított paklit. Ekkoriban még külön “slot” volt és kellett az ölésre (és jó lapnak számított egy Homoksárkány, egy Don Caloni, stb.), ez mára betagozódott az erőforrás-counter-megoldás trióba. Külön kiemelném a még ma is hasznos tippeket a cikk végéről! (A beszámoló + interjú a győztes versenyről.)

A következő elemzést Egyed Dávidnak (Nemzeti Bajnok, 2014) köszönhetjük, aki a rengeteg kiváló lappal bíró Alanori Olimpia kiegészítő után vette szemügyre a mező aktuálisan legjobbnak gondolt formáját. Igen, itt elég nagyot ugrottunk az időben: 2013-ban megjelenik minden idők egyik legrosszabbul fogadott kiegészítője, a Világégés, benne az Életenergia szabálylappal, ami egy újabb döfés a mező-kedvelők szívébe. A Sokszínűség után egy újabb borzalmas párosítás, és az ekkor megjelenő erős antimágiás kombó (a nerf előtti Szánalmas teknős-Őshangya here) illetve nehezen fogható gyűjtőgen se segített mezőnk helyzetén. Az AO környékére viszont normalizálódott valamennyire a helyzet, és elkezdődött a meta kiszélesedése, egyre több olyan koncepció volt, amivel érdemes volt kísérletezni – ahogy Dév is írja, ilyenkor nagyot tud szólni egy megbízhatóan működő mező. Ez az összeállítás már abszolút “modern” abból a szempontból, hogy a kontroll játék mellett kifejezetten jó tempót is tudunk menni vele optimális húzás esetén, nem evidens a reaktív játék, várni ellenfeleink cselekvéseit. 2017 környékén a Veszettség, Italkeverés (mindkettő nerf előtti), Albínó varkaudar lapokkal a játék korai szakaszában őrületes előnyre lehetett szert tenni, és az ingyen kijátszható reakciók segítettek ezek megvédésében. (Ez a ) A színek súlyozása jelentősen átalakult: Raia – Elenios – Rhatt – Dornodonra esett a választás, ami egészen az isteni szabály bevezetéséig tényleg a legerősebb felhozatalt nyújtotta kontroll téren.

Az AO időszak kontroll-sztárjai

Napjainkban a Semleges csatamező él és virul, amit mi se bizonyít jobban, hogy az 2020-as év eddigi három Beholderes versenyében egyetlen koncepció ért oda minden esetben a dobogóra, a Beszűkült látókör előrehaladása és az ezzel erősen fogyó spoilerek dacára. Kialakultak a különböző korlátozott formátumok erős mezős altípusai is (pl. Veszélyes fajon az elfes és goblinos verziók), az amatőr kategóriában is olykor sikerrel forgatják tehetséges játékosok. Ki tudja, talán idén a Nemzeti első napján is látunk egy dobogót tőle? Nem elképzelhetetlen.

Hozzászólások