Az elfogyasztott kártyalap története

Szoktad néha könnyes szemmel nézni egy-egy kártyádat a mappádban, amin erősen látszik már a sok verseny és az idő vasfoga? Majszos már a széle a a tízezres versenyultráknak? Hidd el, járhatott volna rosszabbul is.

A HKK sava-borsát a gyűjtögetés és a versenyek mellett a nehezen hihető történetek adják, amikről mindig kiderül, hogy valóban megtörténtek, vagy legalábbis alig kellett színezni rajta, annyira képtelen volt már az alaphelyzet. HKK legendárium híján egy-egy ilyen cikkben fogunk néha megénekelni pár arra érdemes, szájról-szájra terjedő sztorit.

Veterán játékosok számára ismerős lehet az ún. Ironman-versenyformátum, amely több különböző kártyajátékban is változó népszerűségnek örvend, és mindig akad pár elvetemült vállalkozó, aki beszáll játszani egy ilyen összecsapásba jobb sorsra érdemes paklijával. Ez a játékváltozat ugyanis arról szól, hogy a meccs során elpusztuló szörnyeket, épületeket, tárgyakat nem csak szimbolikusan a gyűjtőbe rakjuk, vagy kivesszük a játéktérről, hanem jóval kevésbé szimbolikusan jutnak az elmúlás sorsára. Egészen konkrétan meg kell semmisíteni a lapot, amely így értékétől függetlenül örökké használhatatlan marad. (Ez a formátum lett megidézve a HKK “csúcslapja”, a csak Nemzeti Bajnokságokért és Hatalom Szövetsége győzelmekért járó A bajnok manifesztációja (új) képességében is. Egy híres-hírhedt pillanatban meg is történt a nyilván pótolhatatlan lapok egyikének “felhasználása”, stílszerűen egy Nemzeti Bajnokság elődöntőjében.)

Sokan minimum szentségtörésnek gondolnak elpusztítani akár egy értéktelennek számító kártyalapot is, azonban egy nagyobb adag tucatgyakori-nem gyakori felszecskázása másoknak nem jelent gondot. És ha már el kell hagyniuk ezt az árnyékvilágot, tegyék stílusosan! A napokban akadtam ezzel kapcsolatban a legvadabb történetek egyikére, egy régi Alanori Krónika újság olvasgatása közben (AK008), 1996. augusztusából. A maival ellentétben ebben az időszakban hemzsegett minden magyar nagyváros a kisebb-nagyobb fantasy boltoktól, ezek egyike volt a budapesti Holdbázis a Nagydiófa utcában, ahol “Tisztítótűz” versenyt tartottak, ami lényegében egy Ironman volt, többjátékos módban (azaz HKK-nyelven Harc a végső hatalomért). A verseny történéseiről pedig tanúskodjon az alábbi kivágás – ha pedig egy különösen rossz állapotban senyvedő lappal találkozol, jusson eszedbe, ez legalább nem ment át senkinek az emésztőrendszerén.

Tudtok olyan kártya-sztorit mondani, aminek rosszabbul járt a főhőse?

Hozzászólások